Kicsit régen írtam már, de azóta rengeteg minden történt! Próbálom sorba rendezni gondolataimat, de lehet hogy csapongó leszek.
Mint azt már írtam is otthon voltam. Könyveket kerestem a Peti professzorának, akivel a múltkor megvitattuk az állatok kommunikációs problémáját. Találtam egy könyvet -még az egyetemi éveimben vettem- ebben úgy elmerültem, hogy majdnem fent felejtődtem a vonaton. Ha valakit csak egy kicsit is érdekel az etológia és az állatok viselkedéstudománya, vagy esetleg (félve mondom ki) az érzelmei, akkor ezt a könyvet nekik ajánlom. A címe: Miért sír az elefánt? Jeffrey Moussaieff Masson és Susan McCarthy írták. Mióta a könyvet olvasom egy csomó kérdés ötlik fel bennem, ezek közül pár alap: Vajon az állatok mindent ösztönből csinálnak, vagy néha csak saját szórakoztatásukra? Vagy hogy egy tett, egy cselekvés egyszer jelenik meg egy állatnál akkor az nem is létezik, mert nem lehet laboratóriumban megvizsgálni? Tanultam etológiát tudom hogy megy ez, de kérdem én: az állatoknak nem lehet egyéniségük? Az egy fajú állatok azok egy egyforma szürke masszák, amik inden dologra ugyanúgy reagálnak? És ha tényleg így lenne/van akkor a kedveltetésből tartott állatoknak, vagy akár a kutyának is mi értelme lenne? Akkor miért válogatunk hosszú órákig, ha mind egyforma? De azt hiszem továbblépek ezen a témán, mert csak nagyon belelovalom magam!
Még egy dolog! Írják a könyvben hogy a tudósoknak nem szabad nevet adni a “kísérleti” állatoknak, mert így már kötödés alakul ki, és a megfigyelések mások lesznek. Mikor még nem volt itthon semmilyen állat és Petivel beszélgettünk róla, én kijelentettem nem nevezzük el az állatokat! Most hol tartunk? Majdnem mindennek van neve.
De haladjunk sorban! Péntek este jöttem haza, Peti megígérte hogy kint vár a vontnál, persze kicsit elkésett, de mikor megérkezett jött a meglepi! Bogyót is elhozta magával! Tiszta aranyos volt, sétáltunk pár kört az állomás körül és eljöttünk haza. A kocsiban azért ne m szeretek Bogyóval utazni, mert mindig bekapcsolja az ülésfűtést!
Szombaton voltunk egy madarásznál, ahol a Peti ráindult a görög teknősökre. És miután olyan sokszor mondogatta már a teknőst, gondoltam utána nézek kicsit. Találtam egy hirdetést, nagyon megfogó volt. Rögtön fel is hívtam az eladót. Pár órán belül már a nappalijukban álltunk és a teknőcökről beszélgettünk. Mikor megláttam a kis teknősöket tudtam, ha kér a Peti, innen mindenképpen vihetünk. Nálam fontos az egyedi azonosítás és náluk ez megvolt. Tehát két teknőssel lettünk gazdagabbak.
58-as kis leányzó:
És a 48-as kis fiúka:
Persze Peti húga szerint 58-as úgy néz ki mint Yoda, így is kéne nevezni. Hogy ez hogy jött ki neki?
Tegnap reggel szakadó esőre ébredtünk. Rá kellett jönnöm hogy Bogyó cukorból van! Annyira borzolt és kerülgette az esőt, biztosan félt hogy elolvad! Az időjárás miatt csak 9 óra után indultunk a börzére, persze azért pár tojófürjjel gazdagabbak lettünk, mert tojásuk finom és egészséges! És mellesleg akkor szúrták el a fürjecskék, mikor benyúltam és nem futottak el. Hazafelé a kocsiba kirakodtam őket, Peti pedig szedte össze. Nagyon szelídek!
Délután földet kerestünk teknőcéknek. Az összes környező területet felástuk! Mentünk vagy 100 km-t mire találtunk megfelelőt. Ma este terráriumrendezés a program.
Tehát ennyire sűrű volt a hétvégénk.
Ha valakinek válasza van az első részben feltett kérdésekhez szívesen várom. Nekem van egy véleményem, de lehet hogy én látom rosszul a dolgokat. Ezért jó lenne mások válaszaival összevetni. Köszönöm.