Üdvözlöm az új olvasóimat!
Nem is tudom hol kezdjem, annyi minden történt!
A hétvégén vidéken voltunk, de mielőtt elindultunk volna az amandina tojó (aki a kicsi mamája) rosszul lett. Nem kicsit, nagyon rosszul volt! Nem tudott felrepülni a rúdra, gubbasztott, pihegett, és persze nem etette a kicsit sem. A hím még mindig nem foglalkozott vele, ezért hogy ne pusztuljon éhen kivettem a kalitból, és vittük magunkkal a hétvégén. Csináltam neki lágy eleséget, főtt tojásból, kekszből és mézből. Egész jól bevált, életben tartotta a kicsit. Mire hazaértünk már semmi baja nem volt a tojónak, ezért szépen visszaengedtem hozza a fiókáját. Most ügyesen eteti, remélem már nem lesz gond velük.
Ő lenne a picur ( az előtérben a mami repül):
A kis zebrák is szépen nőnek a sirálykák alatt. Már tollasodik a szárnyuk, sejtetve milyen színűk is lesz.
Letojt a színes törpekacsa tojó. De nem akárhogyan! Leült a fészekre, rendezgette, fészkelődött. Én közben elkezdtem kicserélni a vizet a medencéjükben, amint ezt meg hallotta kiugrott, otthagyva csapot papot. Egy darabig nézegettem, félig kilógott belőle a tojás, és akkor sem ment vissza a fészekbe, nehogy valaki ellopja addig a vizet! Nekem kellett bezárni egy lappal, ezután gyorsan lerakta tojását, kiengedtem, és már ment is pancsolni. 
a kecskék jól megvannak, Bogyó egyre jobban szíveli a kicsit. Már együtt alszanak, együtt legelnek, együtt szemtelenek: 
Azért a szemes takarmányból még mindig először csak Bogyó ehet. Picur is rájött hogy megvédheti magát, nem lesz következménye, ezért néha nagy erőkkel odacsap Bogyónak. És van hogy játszanak! Birkóznak, verekszenek, összeakaszkodnak és utána versenyt futnak. Szinte élvezet nézni őket!
És még pár kép a mai napra! Kelnek a csibék! Tegnap még a ketetőben:
És akik felszáradtak:
Ma délelőtt 47-en:
És pár csibe. Egy “bagoly” kopasz nyakkal 
Egy kis ezüst:
És egy tarka, ilyen színű sok lett
